Az elmúlt hetekben a Magyar Pavilon valódi kulturális találkozóhellyé vált az Oszakai Világkiállításon. Előadások, koncertek és kézműves workshopok sorozata hozta közelebb a japán látogatókat Magyarországhoz.
A programok között kiemelt szerepet kaptak a tudományos és üzleti előadások. A Habsburg Alapítvány rendkívül izgalmas prezentációban mutatta be Habsburg Ottó és Japán kapcsolatát, betekintést adva egy kevéssé ismert, mégis jelentős történelmi dimenzióba. Az eseményt az egykori trónörökös fia, Habsburg György személyes jelenléte és édesapjával kapcsolatos történetei tették még különlegesebbé. Nagy érdeklődés övezte a Magyar Divat & Design Ügynökség kreatív iparról szóló kerekasztal-beszélgetését, az előadók nemcsak Magyarország gyártási teljesítményéről beszélgettek, hanem arról is, hogy az ágazat női szereplőinek egyedi látásmódja és érzékenysége hogyan alakítja a jövőt.
A Magyar Pavilon szervezésében egy olyan workshop is megrendezésre került, amely Magyarország és Japán turisztikai kapcsolatainak megerősítését célozta, különös tekintettel a COVID-járvány okozta visszaesésre. Az Expó központi témájához csatlakozva kiemelt figyelmet kapott a fenntarthatóság és innováció, ezúttal a magyar méhészet példáján keresztül. Az előadások során szó esett jó magyar gyakorlatokról, fejlesztésekről, valamint a beporzók ökológiai szerepéről is.
A Magyar Pavilonban a tudásmegosztást ezúttal is élmény kísérte: a májusi Szamos marcipán kóstolóval egybekötött teaszertartást követően a magyar ízek bemutatása került a középpontba: egy különleges eseményen a mangalica, mint világszinten is egyedülálló gasztronómiai különlegesség nyűgözte le a látogatókat. A kivételes minőségű hús ízvilágában és egészségre gyakorolt hatásában is felkeltette a japán közönség figyelmét. A Wines of Hungary szervezésében három kiváló magyar borásznő osztotta meg tapasztalatait a borvilág különböző szereplőivel. A négynapos programsorozat komoly lépést tett afelé, hogy a magyar borok megmutathassák: minőségükkel, sokszínűségükkel és egyediségükkel megérdemlik a figyelmet a világ egyik legizgalmasabb piacán.
A pavilon nemcsak beszél, hanem zenél is; Pálházi Bence Bandája és a Cimbaliband három-három alkalommal is színpadra lépett a Világkiállításon. A magyar népzene és folk-jazz sodró ereje a japán közönséget teljesen magával ragadta. Nálunk a magyar kultúra kézzel foghatóvá vált: a csuhéfonás és a szalmafonás workshopokon a látogatók saját maguk is kipróbálhatták ezeket az évszázados kézműves technikákat, így nemcsak az alkotás élményével gazdagodtak, de haza is vihették alkotásaikat.
A Magyar Pavilon tehát nem csupán bemutat, hanem össze is köt. Zenével, kézművességgel, történetekkel és ízekkel épít hidat Magyarország és Japán között, kialakítva és elmélyítve ezzel egy olyan különleges kapcsolatot, amely mind a két nép számára gyümölcsöző lehet.
